Sziasztok!
Végre itt a prológus. Nem lett olyan hosszú, de szerintünk ez nem is baj, mivel ez csak a prológus, majd a fejezeteknek kell nagyon hosszúnak lenniük! Hogy mikor jön az első fejezet azt nem tudnánk megmondani előre, de igyekszünk! Ha van valahol valami helyesírási hiba ezer bocsi, de még nem találtunk bétát. Nos, reméljük tetszeni fog nektek!
Ui.: Írjatok megjegyzést és iratkozzatok fel!
Prológus
Ezerhatszáztizennyolcat írtunk, mikor az angyaloknál és a démonoknál egyszerre született meg két gyermek. Egy lány, ki angyal volt, s egy fiú, ki démon.
Ezzel párhuzamosan lépett démon és angyal a Földre, hatalmas csatára készülve. Már régóta tervezgetik a párbajt, talán mióta világ a világ, vagy mióta Lucifer fellázadt Isten ellen. Ki tudja már, de, ami késik, nem múlik. Az angyal hátán lévő kard tartóból kihúzott egy kardot, ami a holdfényében ezüst színűen megcsillant.
- Szép, jó estét! - köszöntek egyszerre, mikor egymás elébe értek.
Mindkettő szájára ördögi mosoly kúszott, majd tisztességesen tettek hátra egy lépést. Démonunk korom fekete haját kitűrte vörös szemeiből, a tenyerébe tűz golyót izzót, és az angyal felé vetette szándékosan mellé. A szárnyas ijedten ugrott fel, és szúrósan nézett vetélytársára, mivel ez a hirtelen támadás még tőle is durva volt. "Ha te így, akkor én is!" - gondolta elszántan.
Hirtelen szeme elől eltűnik ellensége, ezért rossz érzése támad. Vajon hová tűnt?! Mocorgást hallott meg a fa magaslatából. "Bingó!" - gondolta magába.
A sátán gyermeke lombok közül ugrott ki Isten követője felé egy tűz golyóval a mancsában. Ezt a szárnyas megérzésének köszönhetően, kitudta védeni, így a golyó a földbe fúródott a démonnal együtt. Most a kis szőkeségen volt a sor -, mivel az angyal szőke volt, de még milyen szőke! Kihasználva társa pillanatnyi gyengeségét, támadásba lendült kardjával, mivel sikeresen megsebesítette a gonoszunkat a bal szeme alatt. Egy aprót felszisszent, a vért letörölte arcáról, elordította magát, és egy pillanat alatt az angyal előtt termet lángcsóvával a kezébe, amit rögtön ellensége mellkasába mélyesztett. A szőke felkiáltott, de támadója nem enyhült, tovább erősítette a mellkasába a tűzet, ettől az angyal csak jobban ordított. Ordított, ordított, míg össze nem esett. A fekete hajú büszke mosollyal az arcán húzta ki a lángcsóvát.
"Nyertem!" - gondolta elszántan, mikor a szöszi mocorogni kezdett. "Mi a fene?!" - ijedt meg a sátán gyermeke, és tett pár lépést hátra a biztonság kedvéért. Az angyal sebekkel és égési sérülésekkel teli testtel tápászkodott fel, letörölte a vért arcáról, és angyaltól fura módon, cinikusan felnevetett.
- Tűz? Komolyan? Na, ne nevettess! - mondta beképzelten.
A fekete hajú elhúzta a száját. Nem érti, hogyan élhete túl a támadását az ellenfele, főképp, hogy van mersze ilyen hangnemet megütni vele szemben. Utálta az angyalokat, pont ezért, mindig olyan nagyképűek és álszentek, de ő ennek most véget vet. Dante, maga a gonoszság atyja kérte meg őt, hogy végezze ki a jó lelkűt, mivel ma született meg két gyermek az ellentétek világában. Mindenki tudta ez mit jelent, azt hogy az angyal gyermek csöppnyi démoni erőt vehet birtokába, és akkor a démonoknak vége. A rossz lelkű gyermeknek jó szándékai lesznek, nem sok, de éppen annyi, hogy rossz döntést hozzon. Ezen a párbajon múlt mindenki sorsa, jövője - ezt tudta mindkettő épp ezért nem szabadot egyiknek sem oly' könnyen feladnia.
A szöszi hirtelen eltűnt látóköréből, de ő nem mozdult. Most csak a hangokra akar összpontosítani, hogy kitudja védeni ellenfele hirtelen jött támadását. Mocorgás a jobbján lévő bokornál, majd valami suhan, de ő kitér előle. Az angyal nem akarta elhinni, hogy ez az átkozott, hogyan vette őt észre. Talán mégsem olyan bolond, mint hitte. Nincs mit tenni, támadnia kell szemtől szembe. Ekkor a vörös szemű háta mögé kerül, és hátába szúrja kardját. Sátán követője vért köpött ki szájából, fájdalomtól összegörnyedt. "Nem veszíthetek, nem veszíthetek!" - visszhangoztak, eme szavak a fejében, miközben hasát szorította és vért hányt.
Ajkát és egyben állát vörös lé lepte be, szemét pedig fátyol tükrözte be. Úgy érezte, itt a vég számára, de egy démon ennyitől nem dobhatja fel a bakancsot. Hirtelen elmúlt a szúró fájdalom, az angyal kihúzta belőle a kardot, felnézet az égre, s így szólt.
- Esik a hó! - A fekete hajú is az égre emelte tekintetét, és meglátta a felé zúduló hópelyheket. Mindketten tudták ez mit jelent: a két gyermek a földre érkezett, így ők már a sors ellen semmit nem tehetnek. Felálltak egymás elé, tisztességesen meghajoltak, majd visszateleportáltak saját hazájukba.
Végre itt a prológus. Nem lett olyan hosszú, de szerintünk ez nem is baj, mivel ez csak a prológus, majd a fejezeteknek kell nagyon hosszúnak lenniük! Hogy mikor jön az első fejezet azt nem tudnánk megmondani előre, de igyekszünk! Ha van valahol valami helyesírási hiba ezer bocsi, de még nem találtunk bétát. Nos, reméljük tetszeni fog nektek!
Ui.: Írjatok megjegyzést és iratkozzatok fel!
Aoi és Anime Girl
Prológus
Ezerhatszáztizennyolcat írtunk, mikor az angyaloknál és a démonoknál egyszerre született meg két gyermek. Egy lány, ki angyal volt, s egy fiú, ki démon.
Ezzel párhuzamosan lépett démon és angyal a Földre, hatalmas csatára készülve. Már régóta tervezgetik a párbajt, talán mióta világ a világ, vagy mióta Lucifer fellázadt Isten ellen. Ki tudja már, de, ami késik, nem múlik. Az angyal hátán lévő kard tartóból kihúzott egy kardot, ami a holdfényében ezüst színűen megcsillant.
- Szép, jó estét! - köszöntek egyszerre, mikor egymás elébe értek.
Mindkettő szájára ördögi mosoly kúszott, majd tisztességesen tettek hátra egy lépést. Démonunk korom fekete haját kitűrte vörös szemeiből, a tenyerébe tűz golyót izzót, és az angyal felé vetette szándékosan mellé. A szárnyas ijedten ugrott fel, és szúrósan nézett vetélytársára, mivel ez a hirtelen támadás még tőle is durva volt. "Ha te így, akkor én is!" - gondolta elszántan.
Hirtelen szeme elől eltűnik ellensége, ezért rossz érzése támad. Vajon hová tűnt?! Mocorgást hallott meg a fa magaslatából. "Bingó!" - gondolta magába.
A sátán gyermeke lombok közül ugrott ki Isten követője felé egy tűz golyóval a mancsában. Ezt a szárnyas megérzésének köszönhetően, kitudta védeni, így a golyó a földbe fúródott a démonnal együtt. Most a kis szőkeségen volt a sor -, mivel az angyal szőke volt, de még milyen szőke! Kihasználva társa pillanatnyi gyengeségét, támadásba lendült kardjával, mivel sikeresen megsebesítette a gonoszunkat a bal szeme alatt. Egy aprót felszisszent, a vért letörölte arcáról, elordította magát, és egy pillanat alatt az angyal előtt termet lángcsóvával a kezébe, amit rögtön ellensége mellkasába mélyesztett. A szőke felkiáltott, de támadója nem enyhült, tovább erősítette a mellkasába a tűzet, ettől az angyal csak jobban ordított. Ordított, ordított, míg össze nem esett. A fekete hajú büszke mosollyal az arcán húzta ki a lángcsóvát.
"Nyertem!" - gondolta elszántan, mikor a szöszi mocorogni kezdett. "Mi a fene?!" - ijedt meg a sátán gyermeke, és tett pár lépést hátra a biztonság kedvéért. Az angyal sebekkel és égési sérülésekkel teli testtel tápászkodott fel, letörölte a vért arcáról, és angyaltól fura módon, cinikusan felnevetett.
- Tűz? Komolyan? Na, ne nevettess! - mondta beképzelten.
A fekete hajú elhúzta a száját. Nem érti, hogyan élhete túl a támadását az ellenfele, főképp, hogy van mersze ilyen hangnemet megütni vele szemben. Utálta az angyalokat, pont ezért, mindig olyan nagyképűek és álszentek, de ő ennek most véget vet. Dante, maga a gonoszság atyja kérte meg őt, hogy végezze ki a jó lelkűt, mivel ma született meg két gyermek az ellentétek világában. Mindenki tudta ez mit jelent, azt hogy az angyal gyermek csöppnyi démoni erőt vehet birtokába, és akkor a démonoknak vége. A rossz lelkű gyermeknek jó szándékai lesznek, nem sok, de éppen annyi, hogy rossz döntést hozzon. Ezen a párbajon múlt mindenki sorsa, jövője - ezt tudta mindkettő épp ezért nem szabadot egyiknek sem oly' könnyen feladnia.
A szöszi hirtelen eltűnt látóköréből, de ő nem mozdult. Most csak a hangokra akar összpontosítani, hogy kitudja védeni ellenfele hirtelen jött támadását. Mocorgás a jobbján lévő bokornál, majd valami suhan, de ő kitér előle. Az angyal nem akarta elhinni, hogy ez az átkozott, hogyan vette őt észre. Talán mégsem olyan bolond, mint hitte. Nincs mit tenni, támadnia kell szemtől szembe. Ekkor a vörös szemű háta mögé kerül, és hátába szúrja kardját. Sátán követője vért köpött ki szájából, fájdalomtól összegörnyedt. "Nem veszíthetek, nem veszíthetek!" - visszhangoztak, eme szavak a fejében, miközben hasát szorította és vért hányt.
Ajkát és egyben állát vörös lé lepte be, szemét pedig fátyol tükrözte be. Úgy érezte, itt a vég számára, de egy démon ennyitől nem dobhatja fel a bakancsot. Hirtelen elmúlt a szúró fájdalom, az angyal kihúzta belőle a kardot, felnézet az égre, s így szólt.
- Esik a hó! - A fekete hajú is az égre emelte tekintetét, és meglátta a felé zúduló hópelyheket. Mindketten tudták ez mit jelent: a két gyermek a földre érkezett, így ők már a sors ellen semmit nem tehetnek. Felálltak egymás elé, tisztességesen meghajoltak, majd visszateleportáltak saját hazájukba.